Via ferrata (Klettersteig) túrákról általában

Üdvözlünk és várunk a szabadidődben vagy a nyaralásod alatt, egy kicsit másfajta, izgalmas és egyben változatosan gyönyörködtető időtöltésre, Via ferrata (Klettersteig) túráinkra. A túráinkat főleg az Alpok alján, Soprontól nem túl messze lévő Rax-Schneeberg-Semmering régióban, a Hohe Wand-on és a Bécsi hegyekben vezetjük. Ezek inkább fél-egynapos túrák. Szeretnénk színesebbé tenni a szabadságukon lévőknek, nyaralásra érkezőknek és a szabadidejükben unatkozóknak szánt palettát. Mielőtt jelentkeznél és felkeresnél minket, egy két fontos információt megosztanánk veled. Az alábbi ismeretek birtokában már felelősen dönthetsz.

A via ferrata (szószerinti fordítása az olaszul: vas út; magyarul: vasalt út; németül: Klettersteig) A történelemben először, katonai célokból alakították ki ezeket az utak az I. világháborúban, az olasz (Via ferrata) és az osztrák-magyar (Klettersteig) frontokon, a csapatok gyors utánpótlásának ellátására. Az utak általában kellően biztosítottak, biztonságosak, az végigjáráshoz nincs szükség különleges mászó-tudásra, csak lelkesedésre és kitartásra. Ezek az utak többnyire drótkötéllel biztosítottak a sziklafalakon, technikailag a túrázás és a mászás között. Mesterséges lépések, fogások valamint létrák és hidak segítségével juthatunk előre az úton, miközben a kezeinkkel szinte végig kapaszkodnunk kell.

Emiatt a klettersteig utak többségén szükségünk van kellő fizikai állóképességre, szédülésmentességre és magabiztos koordinációra. Kizáró ok a tériszony és a kellő mozgáskoordináció hiánya. Gyerekekkel is járható az utak többsége, de csak akkor, ha már biztonságosan elérik fogásokat. Védőfelszerelésük pedig a koruknak megfelelő, jól illeszkedik testükhöz, hogy biztonságosan felfoghassák az esetleges esésekből eredő terhelést. Természetesen, ha nincs megfelelő felszerelés, nem szabad klettersteig túrára menni. Túravezetőink a túra indulása előtt megfelelő oktatást tartanak a túra során felmerülő veszélyekről, megmutatják és kellően begyakoroltatják a felszerelés megfelelő használatát.

Nehézségi fokozatok:

"A" (Problémamentes utak)

Egyszerű, általában a hegyi túrákkal egyenrangú biztosított utak, ahol a mesterségesen beépített eszközök elsősorban kapaszkodásra szolgálnak, sokszor csak a biztonság érzését erősítik. Mindig van megfelelő számú és méretű lépés és fogás.

"B" (Könnyű utak)

Ezek az utak már meredekebb terepen vezetnek, néhol találni természetes kapaszkodókat. Előfordulhatnak hosszabb meredek és kitett szakaszok. A haladás már megerőltető lehet a kevésbé gyakorlottak számára a kiépített szakaszokon, a sokszor függőleges létrákon. Az út teljesítése az átlagos fizikai erőnlétet kíván, a könnyebb szakaszokon még megpihenhetünk. A kezdők és a gyerekek még ezeken a könnyűnek tűnő utakon is mindenképpen használják a klettersteig-szettet!

"C" (Mérsékelten nehéz utak)

Meredek, sokszor szinte végig függőleges sziklafalakon vezet az út. Ezeken az utakon elengedhetetlen a megfelelő kondíció. Sokszor össze kell szedni minden bátorságunkat és elszántságunkat. Néhol visszahajló létrákat találhatunk. Többször a függőleges szakaszon csak egy szál drót áll rendelkezésünkre, ilyenkor karizmaink segítségével kell előrejutnunk. Elengedhetetlen a lépésbiztonság és a tériszony-mentesség. A tapasztaltabbak számára is ajánlott az önbiztosító felszerelés használata!

"D" (Nehéz utak)

Ezeken a függőleges utakon gyakran találkozhatunk áthajló szakaszokkal, a sziklákon kevés természetes fogást találunk. A kevéske mesterséges fogások többször távol vannak egymástól, sokszor csak a drótkötélbe lehet kapaszkodni. Kezdők semmiképp ne vágjanak neki az ilyen nehézségű utaknak, megfelelően gyakorlott vezető nélkül.

"E" (Nagyon nehéz utak)

Kiépítésük a ,,D" kategóriának felel meg, de hosszúságuk, útvonalvezetésük miatt sok gyakorlatot és állóképességet követelnek. Egyes szakaszokon sziklamászó tapasztalatokra is szükség lehet. Nagy a pszichés terhelés.

"F-G" (Extrém nehéz utak)

Csak kiváló mászó-technikai tudással és –kondícióval járhatóak ezek az utak.